Themen – Grammatik (Nyelvtan) – Német témakörök

die Grammatik – nyelvtan

das Verb (die Verben) – az ige

der Singular – egyes szám
der Plural – többes szám
die Person, -en – személy
dritte Person Singular / 3.Pers.Sg. – egyes szám harmadik személy
1.Pers.Pl. – T/1
die Konjugation – igeragozás

das Modalverb, -en – módbeli segédige
reflexives Verb – visszaható ige

der Modus, die Modi / die Aussageweise, -n – igemód

der Indikativ – kijelentő mód
der Imperativ – felszólító mód
der Konjunktiv – kötőmód
(der Konditional – feltételes mód – csak magyarban!)

das Tempus, die Tempora – igeidő

das Präsens, die Gegenwart – jelen idő
die Vergangenheit – múlt idő
das Futur, die Zukunft – jövő idő

Die infinite Verbform, -en – igenév

der Infinitiv – főnévi igenév
das Partizip – melléknévi igenév
das Partizip Präsens / Partizip I – folyamatos melléknévi igenév
das Partizip Perfekt / Partizip II – befejezett melléknévi igenév
das Partizip Futur – beálló melléknévi igenév (németre nem használják!)

 Grammatik

Die Syntax – mondattan

der Satz, die Sätze – mondat
der Hauptsatz – főmondat
der Nebensatz – mellékmondat
der Kondizionalsatz – feltételes mondat
die Wortstellung – szórend

das Satzglied (die Satzglieder) – mondatrész

das Subjekt – alany

das Prädikat – állítmány

einteiliges Prädikat (finites Verb) – igei állítmány
mehrteiliges Prädikat – összetett állítmány (igei + névszói)
lexikalischer Prädikatsteil, grammatischer Prädikatsteil – kb. állítmány névszói része
das Prädikativ (Objektsprädikat, Subjektsprädikat) – kb. állítmány névszói része

das Objekt:

das Akkusativobjekt – tárgy
das Dativobjekt – részeshatározó
das Genitivobjekt – magyarban: birtokos jelző
das Präpositionalobjekt – elöljárószós bővítmény

die Adverbialbestimmung – határozó

die Lokalbestimmung – helyhatározó
die Temporalbestummung – időhatározó
die Modalbestimmung – módhatározó
Kausalbestimmung (Konditionalbestimmung, Konzessivbestimmung, Konsekutivbestimmung, Finalbestimmung)

das Attribut – jelző

die Apposition – értelmező jelző

Die Wortart, -en / die Wortklasse, -n – szófaj

der Artikel – névelő
.    der unbestimmte Artikel – határozatlan névelő
.    der bestimmte Artikel – határozott névelő

das Nomen, die Nomina – névszó

das Substantiv, -e – főnév

das Geschlecht – (nyelvtani) nem
männlich – hímnemű
weiblich – nőnemű
sächlich – semleges nemű

der Fall / der Kasus – eset
der Nominativ – alanyeset
der Akkusativ – tárgyeset
der Dativ – részes eset
der Genitiv – birtokos eset

das Adjektiv, -e (Eigenschaftswort) – melléknév

die Deklination – főnévragozás, melléknévragozás
schwache Deklination – gyenge ragozás
starke Deklination – erős ragozás
gemischte Deklination – vegyes ragozás

das Numerale, die Numeralien (Zahlwort) – számnév

das Grundzahlwort, Hauptzahlwort, (Grundzahl, Hauptzahl, Kardinale, tsz: Kardinalia – tőszámnév
das Ordnungszahl(wort), ordnendes Zahlwort, Ordinalzahl, Ordinale, tsz. Ordinalia – sorszámnév

das Pronomen, die Pronomina (Fürwort) – névmás
.    Demonstrativpronomen – mutató névmás
.    Personalpronomen – személyes névmás
.    Possessivpronomen – birtokos névmás (mein, dein…)
.    Reflexivpronomen – visszaható névmás (mich, dich, sich…)
.    Relativpronomen – vonatkozó névmás
.    Indefinitpronomen – határozatlan névmás (jemand, niemand, etwas, man…)
.    Interrogativpronomen / das Fragewort – kérdőszó
das Adverb, -ien – határozószó
die Präposition, -en – elöljárószó
die Konjunktion, -en – kötőszó
die Interjektion, -en – indulatszó

Bővebben: Német Wikipédia – Wortart
Német Wikipédia – Pronomen

Satzzeichen – Írásjelek

der Punkt, -e – pont
das Komma, -s (vagy: die Kommata) – vessző
das Semikolon, die Semikolons / die Semikola – pontosvessző
der Doppelpunkt, -e – kettőspont
die Auslassungspunkte (többes szám) – három pont (…)
das Fragezeichen, –  – kérdőjel
das Ausrufezeichen, –  – felkiáltójel
das Anführungszeichen, –  – idézőjel
der Apostroph, -e – aposztróf
Klammern (többes szám) – zárójel

Bővebben: Német Wikipédia – Satzzeichen

Német írásjelek – Nagyításhoz katt a képre!

(die) Phonetik – Fonetika

die Aussprache, -n – kiejtés
aussprechen (sprach aus, h. ausgesprochen) – kiejteni
der Akzent, -e, die Betonung – hangsúly
betonen (betonte, h. betont) – hangsúlyozni

der Konsonant, -en – mássalhangzó (gyenge főnév!)

stimmhaft – zöngés
stimmlos – zöngétlen

der Vokal, -e – magánhangzó
der Diphthong, -e / der Doppellaut, -e – diftongus, kettőshangzó

Sonstiges – Egyéb

der Text, -e – szöveg
das Wort, die Wörter / die Worte – szó
zusammengesetzte Wörter – összetett szavak
das Phonem, -e – fonéma
das Morphem, -e – morféma

die Muttersprache, -n – anyanyelv
der Dialekt, -e – nyelvjárás, dialektus

Sprachfamilie – nyelvcsalád
indogermanische Sprachen / indoeuropäische Sprachen – indoeurópai nyelvek
germanische Sprachen – germán nyelvek
skandinavische Sprachen – skandináv nyelvek
romanische Sprachen – újlatin / román nyelvek
slawische Sprachen – szláv nyelvek

Althochdeutsch, Ahd. – ófelnémet nyelv
Mittelhochdeutsch – középfelnémet nyelv